A kávé illata, avagy egy átlagos kávéínyenc evolúciója IV.

Hajnali fél öt, és a “kavekalmar.hu-t” böngészem. Botrány. Az oldalon még karácsonyi fotók váltakoznak, több mint egy hónap telt el az utolsó blogbejegyzésem óta.

Nem tudtam eldönteni, hogy az Egér a Marson vagy a Kávé illata folytatódjon…. Kimeríthetetlen téma mindkettő. Az előbbihez minimálisan 5 folytatáshoz való anyag gyűlt már össze, a Kávé illatánál meg épp azon töprengtem, hogy el tudok e “rómaiul” addig számolni, ahol járok valós időben ahhoz képest, ahol a harmadik részben abbahagytam. Nincs mese: (ön)életrajz írót kéne fogadnom. Vagy 140 évig élnem. Utóbbi mellett döntöttem (a Kávé illatát folytatom). Paradox módon ez Nektek előbb derült ki, mint nekem. Persze, csak ha a címet nem hagytátok ki.

Nos, a rendkívüli állapot kihirdetéséhez minden körülmény adott volt. Egy alapos nagytakarítás eredményeként 7 szem zöld kávé (blend) került még elő a spájzból a lekvárok közül, ami bajosan lett volna elég saját kétheti igényünk kielégítésére. A függővé tett szomszédságot kihagytam a kalkulációból. Csak nem lincselnek meg… Most ültessem el a magokat? Egy átlagos arabika kávécserje 4 év után fordul termőre (minimum 1000 méteres magasságban, megfelelő klimatikus viszonyok között). A régen bejáratott kávéshopban landoltam, és vásároltam az 5 nappal azelőtti (!!!) pörkölésből.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Jones-szal (és a zöld kávéval) leszállt a gép Ferihegyen. Szerintem máig nem érti, miért örültem akkor neki annyira. Újraindulhatott az háztáji pörkölgetés.

3-4 hónap leforgása alatt derült ki, hogy a háztartási pörkölő kapacitása nem elegendő, és az akadozó nyersanyag-ellátást is más csatornán át kell megoldjam. Kigugliztam a nekem megfelelő legkisebb ipari kávé pörkölő gépet, és felvettem a kapcsolatot a török gyártóval. Néhány levélváltást követően, kijártam a családi board-nál, hogy egy megalapozott döntés meghozatalához elengedhetetlen a gyárlátogatás. Irány Ázsia!

A piros buborék a célpont. Az alatt van a kávépörkölő gyár.

A izmiri túra tájleírásokkal tarkított beszámolójától (minimum 4 blogbejegyzés) megkímélném a nagyérdeműt. Csak egy érdekes sztori a megérkezésem napjáról.

A szállodából Ramazan (vele levelezgettem) fia, Mittah hozott el. 20 perc után parkoltunk le a gyár előtt. A gyáron átsétálva a gyártásért és a beszerzésért felelős vezetőnek lettem bemutatva. Mindkét menedzser vezetékneve Karakundakoglu volt. Jé, mint a gyáré is: Toper Karakundakoglu! Mittah bemutatott a kereskedelmi osztály tagjainak is. Ott is volt egynehány Karakundakoglu :-). A tárgyalóasztalnál egy kenyai üzeltember páros tárgyalt egy – mint utóbb kiderült –  több százezer dolláros kávépörkölő üzem felszereléséről. Mittah bekopogott egy ajtón és beléptünk a fater szobájába. Óriási íróasztal egy laptoppal, egy vezérnek dukáló bőrfotel, ménkű nagy laptévé a falon a frissülő árutőzsdei adatokkal.   Itt nyilalt belém először: a gyártulajdonossal alkudoztam, pimasz ajánlataimmall bombázva őt e-mail-en keresztül!!! Nyilván megbántottam volna, ha nem is próbálkozom, nyugtattam magam. A polcokon “halomban” álltak a  serlegek. Itt a főnök nemcsak szeret, de láthatóan tud is vitorlázni. Minő meglepetés! Ramazan-t is Karakundakoglu-nak hívták. Ez persze egyetlen levélváltásból sem derült ki. Lassan kezdett összeállni a kép. Azt viszont Ramazan már a beszélgetés első percében elárulta, hogy neki nincsenek ügyfelei. Neki csak barátai vannak. Vagy háromnegyed órát beszélgettünk. Én, a párezer dolláros kávépörkölőre alkudozó magyar kávéaddikt és újdonsült barátom, a gyártulajdonos. Ezalatt a kenyai delegáció az előszobában egy komplett kávéfeldolgózó üzemről tárgyalt. Nagy fíling :-). Biztos rossz volt a lekiismerete a több mint fél évezrede történtek miatt.

Ramazan gratulál - pedigrés kávépörkölő

A gépet az utat követő héten rendeltem meg. Előzőleg még persze lealkudtam belőle a 3 napos törökországi kiruccanás költségét. Nem akartam udvariatlannak hatni.

Újabb visszaszámlálás kezdődött. A gép specifikációja egyetlen raktári darabéval sem egyezett. Gyártás, szállítás, vám. Remélhetőleg 3 hétnél nem tart tovább. Közben befutott az első “komolyabb” zöld kávé rendelésünk Hollandiából ….

Folytatás következik …

 

 

  1. 3 hozzászólás

    • Luigicar szerint:

      Egy blog is akkor jó, ha egyenletes a “lefolyása”. Mint a kévának. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy gyakoribb posztokat követelek! 😀

      • glaczko szerint:

        Kösz szépen :)! Az illegalitás/kapacitásom határán mozgok így is. Nehéz ám telefonról, autóban ülve sofőr nélkül blogolni! Különben is! Akkor ki csinál szódát, izé kávét? Ez a válasz a Megyeri hídtól a péceli lehajtóig Született… Azért igyexem megfogadni a tanácsot

    • Eszti szerint:

      A zöld kávébab kivonat az egyik olyan vegyület, amely az utóbbi időben gyűjtött hírnevet a fogyáselősegítő hatásának köszönhetően. Ami a legjobban vonzza az embereket a kivonat fogyasztásához, az az a tulajdonsága, hogy bármiféle diéta és gyakorlatok nélkül is lehet fogyást elérni vele… https://zold-kave.net/velemenyek-a-zold-kavebab-kivonatrol

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Olympia Express logo

A weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ, hogy részletesebb szolgáltatást nyújthassunk. Kérjük kattintson: Elfogadás | Adatvédelmi részletek