A kávé illata, avagy egy átlagos kávéínyenc evolúciója VI.

Ott volt a gép a kazánházban. A kép alapján – tudom – inkább hőközpont benyomását kelti 🙂 (Fire!, kispörkölő, nagypörkölő, a bojler és a kazán az innenső sarokban húzta meg magát).  A szomszédból került gázpalack. Remegő kézzel csatlakoztattam rá a pörkölőre. Ezer szerencse, hogy a gyárban unásig nyúztam mindkét (gőzös, izé gázos és elektromos) Cafemino-t. Nem kellett a gépkönyvet tanulmányoznom. El sem tudom képzelni, hogyan működött volna ez futó ismerettség nélkül. Megérkezik a várva várt pörkölőgép egy másik kontinensről miután a vám három hétig teszteli tűrőképességem határait, a gép a helyén felállítva, én pedig a gépkönyvbe temetkezem. Abszurd.

Harmincsok évvel ezelőtti emlékek elevenedtek meg. Szüleim elérkezettnek látták az időt, hogy lecseréljék az egyébként kifogástalanul működő forgótárcsás mosógép/centrifuga párost egy “sétáló” Hajdú (Typ 750) automata mosógépre. A rokonság körében híre ment, hogy a család innovatív háztartási technológiába invesztált. A pici fürdőszobába be kellett rakni néhány széket, hogy a gadget-ekre fogékony hozzátartozók “komfortos” körülmények közt követhessék, hogyan megy végbe a csoda: miként lesz a retkes ruhából, kicentrifúgázott tiszta holmi, miután az ember két recsegő tekerőgombbal beprogramozta a rémet a feladatra.

A helyszín most tehát a kazánház volt, ahol az exbarátnő által nem túl nagy becsben tartott flipper is terpeszkedett. Az össze”sereglett” publikum: a gyerekeim és a szomszéd(ság). Legyen elég annyi, hogy nemcsak a tangó alaplépésére lett volna szűk a “tér”, de széknek sem jutott már hely.

A pörkölés minden különösebb anomália nélkül lezajlott. Mértük, számoltuk a reccseket, néztük milyen szépen változik a magok színe. A végén minden irgalmatlanul gyorsan ment, a füst felszállt, csak 300g-ot pörköltem (az első teljes töltetnél lemerült a kamera akkumulátora, pont mint a gyerek anyák napi ovis verse alatt). Jó kis előádventi afrofrancia lett belőle (még az olaszon innen), a kontroll még nem volt annyira a kezemben :-). A gyerekek totál begőzöltek, ha időközben nem mentem át a kis lokomotívot az üzembe, mára már tuti suttyomban maguk pörkölgetnének. A youtube videón Panni utolsó mondatára érdemes figyelni. Nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ne mondja el senki anyának! Micsoda könnyelmű apa!

Gene CBR 101 innét fokozatosan átvette a mintapörkölő szerepét, és intenzíven elkezdtünk agyalni azon, hogy a “zugpörkölő” valamilyen jogi formát és tisztességes üzemet kapjon.

Hosszú vajúdás  után megszületett a Kávékalmár név, ami már-már idegenül hangzik az olasz és angol elnevezések között a jelenlegi magyar kávé-“reneszánsz”-ban. Épp egy éve az addigi hobbi társasági formát és hathatós immateriális családi segítséggel lendületet kapott. Felállt a nagyon béta honlap, a tesó melléképületében az üzem. Vettük az ÁNTSZ/Állategészségügy akadályait, és kiszállíthattuk az első frissen pörkölt kávészállítmányokat. Rögös kezdetek.

Hamar fel kellett a gyereknek nőni. Bajnokok reggelije - hármaska ínyenc apróság (5x Nepál)

Innen voltaképp már a jelenről szól a sztori. A hétköznapok viszont nem lettek szürkék, a kávé illata mindent kompenzál. Azért nem kizárt, hogy lesz / kizárt, hogy nem lesz folytatás (nem tudom kihagyni, hogy ne übereljem Rocky-t), de a következő blogbejegyzés – már alig várom – tutti gépberhelős/szénné-tuningolós, eszelősen perv Egér a Marson lesz :-)!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Olympia Express logo

A weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ, hogy részletesebb szolgáltatást nyújthassunk. Kérjük kattintson: Elfogadás | Adatvédelmi részletek