Egér a Marson II.

egyszál magában

Hol is tartottam? Ja igen, az előző részben leírtam, hogyan jutottam egy félórásra tervezett kávégép-nagytakarítástól egy alkatrészeire bontott felismerhetetlen szerkezetig. A helyzet nem volt túl rózsás, de 3 dolog bizakodásra adott adott okot:

1. Ezt is csak emberek rakták össze.

2. Kiskoromban, amit szétszedtem (Pax és Parker golyóstollak, számos számológép, Rubik kocka), az az esetek többségében, ha nem is elsőre, de előbb utóbb összerakásra került. Majdnem mindig saját erőből.  Mi több, az újra összeépített “gépek” tekintélyes hányada újra működőképessé vált. Ez feltehetően attól függött, hogy az összeszerelés során mennyi eredeti alkatrészt “spóroltam ki”. Ez utóbbi kísérletezőszellemet voltaképp nevezhetnénk már fejlesztésnek is.

3. Hogy a telefonom okos volt. Hihhhetetlen, mi mindenre képes manapság egy mobil :-). A bontás kritikus szakaszaiban, pontosabban azok előtt sorozatban lőttem vele a képeket, hogy ne essek kétségbe, ha egy marék csavarnak, néhány vezetéknek vagy csőnek nem találom összerakáskor a helyét. Na jó, tudom, ez egy félkegyelmű telefonnal is megoldható lett volna.

Következtetésképp: voltaképp semmi okom nem volt a pánikolásra.

 

Kábelek nélkül alá kéne gyújtsak.

Egy negyediket majdnem elfelejtettem megemlíteni. A német kávés fórumon egy pszichopata tag 3 hónapon keresztül épített összefele egy ugyanilyen gépet, közben művészi, meglehetősen részletgazdag fotókkal illusztrálva posztolta a munkálatokat a kávéfüggő közönségnek a fórumon. A végén fél Németország neki szurkolt …. A fickó olyan beteges alapossággal dolgozott, hogy az eszpresszógép a végén ténylegesen jobban nézett ki, mint amikor újonnan elhagyta a gyárat.

Kezdd már el Gábor!!!

Miután kilapátoltam a gourmet egér félbehagyott tiramisuját, a vázat és az összes mocskos alkatrészt gőzborotvával megszabadítottam a szutyoktól, nagy lélegzetet véve nekiálltam az összeszerelésnek.

Ezzel még nehéz lenne csapolni egy tökéletes espresso-t

Pontosabban nekiálltam volna, de eszembe jutott, hogy ha az überprecíz német sorstársat alaposságban nem is akarom felülmúlni, legalább az összeszerelés dokumentálásában legyek egy kicsit újszerű. Kihoztam a fotóállványt, rögzítettem a gépet, és beforgattam az eszpresszógép vázát. Azt terveztem, hogy minden egyes érdemi változást ugyanabból a perspektívából egy-egy képkockán rögzítek majd.

Íme az első:

nincs bent senki

Folytatás következik …

  1. 2 hozzászólás

    • Janos Horovitz szerint:

      Ki gondolná, hogy németeknél van pszichopata, aki 3 hónapig tesz össze egy kávégépet.
      Persze azért nem biztos, hogy pszichopata, csak egyszerűen nem volt kiskorában Rubik kockája. 🙂

      • Nem is értem… Mi a túrót szüttyögött 3 hónapot? Én – igaz nem színtereztettem a vázat – de három nap alatt kész lettem csont nélkül. Upsz! Most elszóltam magam. Igen kész vagyok már vele. Na jó, majd én 3 hónapig fogok erről a három napról írni :-).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Olympia Express logo

A weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ, hogy részletesebb szolgáltatást nyújthassunk. Kérjük kattintson: Elfogadás | Adatvédelmi részletek