Egér a Marson IV.

Huhh! Épp egy éve volt, hogy szétberheltem az első vendéglátós kávégépemet. Ha jól emlékszem, max két hét alatt állt össze. Persze azon túl, hogy kitakarítottam belőle majd két évtized “porát”, mást nemigen tettem vele. A blogot pedig valahogy úgy fejeztem be, hogy akkora élmény volt a szerelgetése, hogy ebből még vagy ötvenet össze fogok rakni.

Nos, ha a másodikkal eltöltött időt extrapolálom, akkor egész hajlott koromig nem lesz gondom a szabadidőm kitöltésével. Simply Red valamivel több mint fél év kihordás után jött világra.

pimpelt gasztro kávégép

olyan tisztára nyaltam az üveget, hogy voltaképp nem is látszik

Elsőszülöttnek tekintem (az előző részekben összepuzzlézett darab csak szárnypróbálgatás volt). Paradox módon több apától származik, akik közt egy csajszi is van (kössz szépen Dió!). Rettenet ez a perverzió!!! Ahány szakembert csak belerángattam, mind (meg)termékenyítőleg hatott a projektre, ami persze azt is jelentette, hogy az újabb, egyre parádésabb ötleteknek hála, a mind távolabbi jövőbe csúszott a remélt befejezés ideje. Mindekit elkapott a gépszíj. Kivétel nélkül. Nem egyet nekem kellett megfékeznem, hogy nem az új űrsiklót szándékozom pályára állítani. Az egyikőjüknek például a mai napig nem sikerült kiverni a fejéből, hogy a teljes csőrendszert versenysportban rendszeresített fémfonatos fékcsövekre cserélje, melyek a gép színére eloxált, speciális fittingekkel csatlakoznak egymáshoz… Na, őt nagyobb ívben kéne kerülnöm a következő pimpelésnél. Nem lesz könnyű (ne kérdezd, hol épül a Kávékalmár új “üzemegysége”!). Nem várt – de egyáltalán nem meglepő – mellékhatás, hogy minden második beszállító függővé vált a frissen pörkölt kávé illatától. Minthogy a germán kávés fórumra is felkerült a téma, onnan is záporoztak az észrevételek. A dolog ténylegesen olyan extrém irányt vett – a világ legjobb exbarátnője (kishonti utánérzetű “plágium”) talán úgy fogalmazna, “akkora gellert kapott / végzetesen kisiklott” -, hogy voltak olyan fázisok, amikor már tényleg nem volt teljességgel kizárható a NASA szabaddá vált kapacitásainak a projektbe történő bevonásána.

Relax! A földön maradtunk (a cím ellenére is). Mi több a gép lassacskán el is készült. Másfél hónapon keresztül minden nap “elkészült”(majdnem). Ahogy a csajom is az idegeivel. Az enyémek viszont hurkányi acélsodronyból voltak….

Írjak egy még kijózanítóbbat? A gép – tényleg – elkészült (ez persze már önmagában is elég lehangoló), nyúztam néhány hónapot, remek presszókávékat, latté-kat és cappuccino-kat készített, szeretgettem, törölgettem, majd néhány hete eladtam.

 

120 kg. Sajnos még nem az exportálandó frissen pörkölt kávé van benne…

Fülig belezúgott egy germán kávébolond. Nagyon jól járt vele.  Nekem meg nem volt más választásom. A kazánház szűkké vált. Nem volt hely az új projektnek. Igen. Az igazi szénné tuningolt telivérkarbon versenygépnek. Ma voltam vákuuminjektálni a karbon oldallapot. Holnap kerül ki a szerszámból. Lehet, hogy nem fogok tudni aludni?

Egy kis előzetes a következő rész tartalmából :-). A képek MA (!!!, akik olvasták a többi blogbejegyzést, értik miért örömködök) készültek:

vákuuminjektálás

Nem lélegeztetőgépen van. Épp ellenkezőleg: Zoli a szerszámot szivatja

Juhhééééé! Utolértem magam!

Mese nincs! Lesz még folytatás ….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Olympia Express logo

A weboldalunk cookie-kat (sütiket) használ, hogy részletesebb szolgáltatást nyújthassunk. Kérjük kattintson: Elfogadás | Adatvédelmi részletek